Az első sokk

Amikor a (most már) férjemmel elhatároztuk, hogy ideje lenne belevágni a családalapításba, valahogy számunkra egyértelmű volt, hogy elvégeztetünk néhány rutinvizsgálatot (vérvétel mindkettőnk részéről, nőgyógyászati és andrológiai vizsgálat és minta adások) így elmentünk egy családtervező (nem meddőségi) központba. Minden szuperül ment, míg el nem érkezett az ultrahangos vizsgálat, ahol közölte velem az orvos, hogy endometriózisom van, és meddő vagyok!!! Életemben először láttam azt az orvost, és minden magyarázat, további információ és kezelési javaslat, no meg az empátia legkisebb szikrája nélkül, ezt az arcomba vágta, majd lényegében kitessékelt. Kristálytisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor ülök a váróban és potyognak a könnyeim. Egy világ omlott össze bennem, de sajnos még sem ért annyira meglepetésként a hír. Valahogy mindig is sejtettem, hogy ahogy nálam zajlik a menzesz az nem egy normális dolog, és hogy előbb utóbb lesz következménye, de azért erre így nem számítottam. Arról nem beszélve, hogy azt sem tudtam mi az az endometriózis, hogy eszik-e vagy isszák, hogy miként okoz meddőséget, hogy hogyan lehet gyógyítani, ha egyáltalán lehet, de bevallom az első gondolatom az volt, vajon bele is halhatok??? Na ennyire nem tudtam semmit erről a betegségről még 2016-ban! Azóta már persze túl sokat is