Dupla öröm

Ez volt életem első és mindeddig egyetlen pozitív terhességi tesztje. És hát nem csalás nem ámítás, valóban terhes is voltam. Mikor férjem késő este hazaért nem tudtam sokáig magamban tartani a jó hírt. Elővettem az összes tesztet és mondtam neki, hogy "Édi, jó hírem van, apuka leszel! Szegény nagyon fáradt volt, alig fogta fel a dolgot. De aztán kicsit könnyes lett a szeme, megölelt, és csak annyit mondott, köszönöm! Hogy ezt nekem, vagy a fentieknek máig nem tudom. Kimondhatatlanul boldogok voltunk, és már is elkezdtük tervezni a picivel közös jövőnket. Érdekes egyébként, hogy akármennyire is vágytunk a babára, fogalmunk sem volt mi a következő lépés. A hétvége után bátortalanul felkerestem a dokimat, elmondtam, hogy mi a helyzet, és behívott UH-ra. Kicsit rosszul esett, hogy annyit sem mondott gratulálok, vagy valami ilyenkor szokásos kedvességet. De nem foglalkoztam vele. Az egyik nagyon közeli barátnőm, Melinda (azt hiszem ő sem veszi zokon ha itt leírom, hogy számotokra @csepp_arany néven lehet ismerős) már a második trimeszterben volt iker babáival, így tőle kezdtem el kérdezősködni. Voltak már kisgyermekes anyukák körülöttem, de valahogy úgy éreztem, most inkább olyannal beszélgetnék, aki jelenleg is állapotos. Szegényt, csomót nyaggattam, hogy mikor mit kéne érezni, mi normális, mi nem. De olyan kellemes dinamikája volt az egésznek. Aztán pár nap különbséggel még 2 nagyon közeli barátnőmről tudtam meg, hogy várandósok a második babáikkal. Így tényleg olyan volt ez, mint egy megvalósulni látszó álom. Mindig is erre vágytam, hogy a legközelebbi barátnőimmel egyszerre babázzunk. Hogy együtt nőjenek fel a gyerekek, és legyenek barátok, mint mi. Amikor eljött az UH napja, előtte való este nagyon nyugtalan voltam, de végül sikerült elaludni. Nem izgultam, inkább izgatott voltam. Másnap reggel egy álomképpel ébredtem, hogy nekünk ikreink lesznek és lányok. Valahogy a fejünkben is ez a kép élt, hogy szerintünk mi ikres szülők leszünk, a lányok érzés abból fakadt, hogy mi lányt szerettünk volna nagyon, és az álmomban két kislány baba arcát láttam. Elég intuitív alkat vagyok, és szoktam is figyelni az ilyen dolgokra. Mi már ezzel a tudattal mentünk a dokihoz, aki láss csodát közölte, hogy két petezsákot és szikhólyagot lát. Mi csak mosolyogtunk Sándorral, hogy köszi, mi ezt már eddig is tudtuk. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy lehetnénk-e még ennél is boldogabbak. Hogy minden, amire vágytunk és álmodoztunk róla, most már bizonyos szintig egy kézzel fogható csoda. Így mivel nem vagyunk babonásak, szépen lassan elkezdtük újságolni a közvetlen környezetünknek az örömhírt. Illetve az iker terhességre való tekintettel a doki elrendelte az ágynyugalmat. A munkahelyem nagyon lazán vette a dolgot, így home office-ba tudtam végezni a dolgom.