Humoromnál vagyok

Amikor kórházban van az ember, többnyire leköti a benti napi rutin, a látogatók és hogy a nap jelentős részében sajnálja magát. Azonban a sok megrázó dolog mellett vannak olyan pillanatok, amikor kínodban, öniróniából, vagy valami pozitív előremenetel alkalmával, jókat tudsz derülni a nyomorodon. Ilyen volt nekem például az a jelenet, amikor a kis katéteres tasijaimmal a köpenyzsebemben csoszogtam ki a közös fürdőbe, mert richtig csak a mi szobánkban nem működöt a fürdőszoba. Vagy amikor először próbáltam meg mosakodni az anyukám segítségével. Álltam, mint egy hülye és közben tartottam a kezemben a kis motyómat, ő meg mosdatott. Aztán egyszer csak éreztem, hogy folyik valami a lábam között és rájöttem, hogy 'hál istennek még meg is jött. Visítva röhögtünk, mert ez már a nesze sánta kell egy púp kategóriába esett. Egyszerre vicces és kicsit ciki az a szitu, amikor úgy "pisilsz" hogy a WC-be engeded ki a szelepen a katétered tartalmát, vagy amikor végre 7 nap után kiveszik, és végig retteged az első estét, hogy ugye reggelre nem lesz baleset. Nagy büszkeséggel tölti el az embert ilyenkor, hogy száraz ágyra ébredt :) . Emlékezetes pillanat volt az is, amikor párom megjelent két lufi kutyussal, és egy óriási orgona csokorral. És minden alkalommal, amikor bejött valaki a szobába, mosolyt csalt az arcára a lufi kutyusok látványa és az orgona minden mást elnyomó illata.
Aztán végre eljött az én napom, amikor elhagyhattam a kórházat. 9 napot töltöttem bent. Szerencsémre szépen gyógyultak a sebeim, már két napot hólyag katéter nélkül voltam, és jól működött minden. Kivették a varrataimat, így csak a biopszia eredményére és a kontrollra kellett várni a következő hetekben.