Ilyen sem volt még

A lábadozás után nagyon vártam az első "csajos napokat", mert nem tudtam mire számítsak. Ugye még a kórházba egy havi bajon már átestem, de akkor még fájt mindenem, szóval nem tudtam különbséget tenni, hogy mitől fáj. Nagyon izgatott voltam, mert tényleg reméltem, hogy ha nem is szűnik meg teljes a fájdalom, de legalább elviselhetőbb lesz, és hogy javul majd az életminőségem. De egyben rettenetesen féltem is, mi van, ha minden maradt a régiben??? Iszonyat nagy meglepetés volt, amikor egyik nap minden előzmény nélkül, csak úgy megjött. Nem volt előtte napokig tartó migrén, nem görcsöltem, nem voltak hőhullámaim, nem volt napokig tartó fetrengés a fájdalomtól, álmatlan éjszakák, melyek nagy részét a fürdőkádban töltöttem, csak sima hétköznapok. El sem tudtam képzelni, hogy létezik ilyen, hogy csak pár nap alatt lefut az "olajcsere" és élem az életem, átlagosan, gyötrelemtől mentesen. Ez egy egészen új tapasztalás volt számomra, mert nekem még soha sem volt ilyen "sima" hónapom. Kimondhatatlanul boldog voltam, hogy végre én is "normális" életet élhetek, hogy nem kell többet emiatt szenvednem, magyarázkodnom. Hogy megtaláltuk a probléma okát, megküzdöttünk vele, és hogy majd szépen jön a gyermekáldás, úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva. De mindenekelőtt azzal a tudattal készülhettem az esküvőnkre, hogy egészséges vagyok, felszabadult, és hogy most már minden adott ahhoz, hogy boldogan éljünk, míg meg nem halunk. Bárcsak itt lenne a mese vége...