IR - hogyan tovább?

A legutóbbi posztban szó volt a többi cukor problémával kapcsolatos állapotról, de én továbbiakban csak az IR-rel fogok foglalkozunk, mivel ebben van igazán tapasztalatom.

Ha IR-t állapított meg az orvos, akkor a súlyosságától mértén a következőket javasolja: ha nem vészes a dolog, és éppen nem aktuális a gyermekvállalás, akkor a diétát és a rendszeres mozgást szokták javasolni. Illetve, hogy fél év múlva menjünk kontrollra. De pl. nàlam, közèpsùlyos IR-nèl ès gyermekvállalási szàndèk mellett is ezt javasolta az akkori dokim, ès hogy 3 hònap mùlva menjek kontrollra. Tény, hogy én sem voltam oda annak gondolatától, hogy rögtön gyógyszerrel kezdjünk, de utòlag nem is èrtem, hogy gondolhattam, hogy endokrinològia tèmàban is a meglèvő endometriòzis specialista orvosormra hagyatkozom. Hiszen, az endokrinológia egy teljesen különálló szakterület, de akkor mèg annyira bìztam benne, hogy fel sem merült bennem, hogy kèrjek ki màsodvèlemènyt. Bár rettenetesen nehezemre esett átállni erre az új életmódra, tisztességgel betartottam az utasìtàsait ès belevàgtam az ùgynevezett 160g-os szènhidràt diètàba. Aktivan nekilàttam sportolni (kardio, erősìtő) meg az aviva tornàra is jártam a dokim javaslatára. Erről fogok kèsőbb ìrni, hogy egy endometriòzisban szenvedő nőnek mièrt nem tesz feltétlenül jòt az aviva torna. A három hónap lejártával, csodàt vàrva mentem a kontrollra, ahol sokkal rosszabb eredmènyeim lettek, ès mèg a vércukor szintem is rosszabb lett. Tök jò lett volna, ha akkor valaki szòl nekem arròl, hogy 3 hònap alatt ne vàrjak tùl nagy előrelèpèst. Hogy ilyenkor sokszor rosszabb eredmènyek születnek, mert a "hirtelen" jött cukormegvonás miatt, nagyon sok egyszerre az 75g glükòz, amit beviszünk a terhelès alatt a szervezetbe. És ilyenkor még nem állt át annyira a szervezet, hogy fel tudja dolgozni ezt a hatalmas megterhelést. Ìgy hiàba fogytam, meg kezdtem jobban èrezni magam a bőrömben, vègül a gyògyszer mellett döntöttünk az orvossal. Biztonsàgba szerettem volna tudni magam ès a leendő gyermekem, hogy ne ismètlődjön meg a tragèdia. Utòlag màr nem kezdenèm el a gyògyszer szedèsèt 3 hónap életmódváltás után, mert az kevés. Sokszor még gyógyszer mellett is legalább fél év mire javulnak, és elkezdenek beállni az értek a normál tartomány irányába. A mostani tudásommal és tapasztalatommal, türelemmel kivárnám, hogy hosszù tàvon mi törtènik. Mert most hiàba tökèletesek az èrtèkeim, fogalmam sincs, hogy az èletmòdvaltàs ès erőfeszìtèseimnek a hatàsa, vagy csak a gyògyszer végzi a dolgát. Ha akkor tudtam volna, hogy termèszetesùton màr nem foganhat kisbabànk, biztos kivàrom a minimum félévet. De akkor mèg annyira szerettem volna haladni tovàbb, ès ùjbòl pròbálkozni, hogy a biztonsàg volt az első. Ettől függetlenűl egyàltalàn nem tartom ördögtől valònak a gyògyszert, mert "biztonsàgot"ad. De amikor a terhessèg vagy szoptatàs idejèn el kell majd hagyni, biztosan nehèz lesz "csak" a diètàra meg a sportra hagyatkozni, plàne hogy az ember lànya többszörösen is korlàtozva van lehetősègeiben ilyenkor. Egy szónak is száz a vége, azt szerettem volna kihozni ebből az egészből, hogy mindenképpen szakemberhez, tehát endokrinológushoz forduljunk az ilyen jellegű problémánkkal. Minimum fél évet adjunk a szervezetünknek, hogy átálljon az új életmódra, legyünk türelemmel. Még akkor is, ha gyermekvállalás előtt állunk, vagy újból szeretnénk próbálkozni, mert egészségesen, biztonságban sokkal nagyobb az esélyes a terhességnek. Ha nem nagyon súlyos a helyzet, próbáljunk várni a gyógyszer szedésével, de ha az endokrinológus rögtön a gyógyszer szedését javasolja, akkor bízzunk az ítélőképességében, vagy biztonság kedvéért kérjünk ki másodvéleményt. Ez utóbbit egyébként sem árt időről időre.