Kés alatt #1 - 2017.04.26.

Vègtelennek tűnű vàrakozàs utàn vègre eljött a műtèt napja. Nagyon izgultam mind pozitìv, mind negatìv èrtelemben. Akit màr műtöttek, az tudja hogy màr az előtte lèvő nap sem èpp egy leànyàlom. Dèlig lehet enni, aztàn megkezdődik a "tisztìtàs" hashajtàs formàjàban. Hàt ezt nem rèszleteznèm :) de elèg kellemetlen, hogy a nap hàtralèvő rèszèben màr nem igazàn hagyod el a fürdőszobàt. (Elnèzèst ha valakinek ez màr tùl sok infò, de lesz mèg sok ilyen tìpusù gondolat, amit èn őszintèn szeretnèk megosztani veletek.) Szòval mivel màr enni nem lehetett, igyekeztem minnèl több folyadèkot inni, hogy ne szàradjak ki. Mert màsnap màr inni sem volt szabad, teljesen èhgyomorral kellett menni reggel 7re. Elsők között vettek fel az osztàlyra, ès szinte màr rögtön el is kezdtek felkèszìteni az altatàsra, mivel engem műtöttek aznap előszőr. Mint utòlag megtudtam, àltalàban azt veszik előre, akinek nagy műtètje lesz, mert nem lehet kiszàmolni mikor vègeznek veled (ès csak remèled, hogy nem szò szerint :) ). Tehàt kaptam nyugtatòt ès egy kis fàjdalomcsillapìtòt. A nyugtatò ìgy èhgyomorra nagyon gyorsan beütött, ès màr csak arra eszmèltem, hogy a műtő felè tolnak, elhaladtunk a pàrom ès anyukàm mellett. De nem bìrtam ràjuk nèzni, mert èreztem, ha megteszem, elsìrom magam. Ès itt màr nem engedheti meg magànak az ember, hogy elgyengüljön. A műtőig tartò ùt nem volt hosszù, ès èn màr kàba voltam, mert a branülön keresztül màr toltàk az altatòt is. Aztàn pillanatok alatt elsötètül minden, mèg egy nagyot sòhajtasz a maszk alatt, ès màr csak arra èbredsz, hogy az intenzìv osztàlyon vagy.