Kés alatt #3

Akkoriban nem tudtam eldönteni, hogy mérges, szomorú vagy csalòd vagyok. De leginkább ez mind egyszerre. Gondold el azt a helyzetet, hogy megbíztál egy orvosban, kezébe adtad az életed, és anno a leendő gyermekei életét. És ez az orvos, teljesen hideg vérrel közli, hogy meddő vagy, miközben állítja, hogy a műtét jól sikerült, amit a másdovélemények egyáltalán nem támasztanak alá. És akkor választhatsz aközül, hogy vagy nem jó specialista, csak annak tartja magát, vagy valamit hibázott, ezért inkább átvágott a palánkon, hátha elhiszed, és sosem derül ki. És akkor felmerül benned, hogy még mi mindenben hibázhatott, tévedhetett, vagy elhallgathatott előled dolgokat, mondjuk akár a terhesség kapcsán is. Félelmetes belegondolni! Ezért ezt az egyet nem is tettem, mert valószínűleg ebbe már tényleg belebolondultam volna. Tehát friss műtét után, meddőnek nyilvánítva, mindaddig nem tudott műthetetlen endometriózissal (adenómiózis), még azzal is meg kellett küzdeni, hogy az orvosom egy "kókler". Hogy újat kell keresnem, és hogy rohadtul nincs ez így rendben. De mindenki sürgetett a lombikkal és így, hogy benne voltam a témában, rávettem magam a lombik utáni kutakodásra. Két intézmény és orvos mellett tettem le a voksomat. És amikor az elsőhöz eljutottam, jött a következő sokk és pofon. Az orvos nem mellesleg endometriózis specialista, így nem is véletlen hogy rá esett az egyik választás. Megvizsgált és látszódott rajta, hogy valóban ledöbbent. Visszakérdezett, hogy én most tényleg meg voltam-e műtve januárba (ekkor március eleje volt), mert tele vagyok mélyen infiltráló endometriózisokkal (ezek kialakulásához hosszú idő kell), amiket muszáj megműteni, mert így esélytelen neki kezdeni a lombiknak. Az eredeti dokim által végzett műtéti utáni kontroll UH, és ez az UH között 2 hét telt el!!! Ő azt mondta minden rendben, itt azt mondták ismét műteni kell. Itt megint elszakadt az addigra már nem létező cérna nálam, és zokogtam. Alig kaptam levegőt, és percekig kellett nyugtatni mire észhez tértem, és abba tudtam hagyni a sírást. Így hübelebalázs módjára kértünk időpontot az újabb műtétre, és ennél az új dokinál döntöttünk lombik és endós témában is. 2019.04.09. ismét kés alá kerültem, immár magánintézménybe (az életbe nem teszem be a lábam állami intézménybe), negyed éven belül másodjára, lelkileg teljesen összetörve. Még be sem gyógyultak az előző műtét sebei. Még fel sem dolgoztam az előző megpróbáltatásokat, én már megint műtőasztalon feküdtem. Egy 3 órás műtét keretén belül lettem végre valóban endó mentes. Természetesen másodvéleménnyel igazoltan. Teljesen önkívületi állapotban voltam, hogy hogy lehet az, hogy én már megint itt vagyok? Hogy fogok felépülni, amikor még az elősző műtétből sem igazán épültem fel? Hogy fogom én ezt már lelkileg, mentálisan feldolgozni? De itt már hajtott a düh, az elszántság, így erőltetett menetben megkezdődtek a lombikos kivizsgálások és próbáltam megtalálni a módját, hogyan lehetne felelősségre vonni az eredeti orvosomat!