Lombik sztori #2

Az utolsó leszívás után komoly méregtelenítésbe kezdtem, mert iszonyat ragyás lettem, és vagy 6 kg-ot híztam is, nagy hírtelen. Nagyon nem érzem jól magamat azóta sem a bőrömben, de alapvetően elengedtem a dolgot. Mondván készülök az "anyatestre" :D . Próbálkoztam leadni (jó nem teljes erőbedobással), de meg sem moccant, szóval úgy vagyok vele, lehet most szüksége van/lesz rá a testemnek. A méregtelenítésnek azonban látom hasznát, és eredményét. Meg összességében azért jobb a közérzetem.

Nagyon szerettem volna átadni azokat érzéseket, amik a kezelések alatt értek. De ezt lehetetlen elmondani, körbeírni. Ez kimondottan olyan dolog, amit csak az ért meg, aki átélte. Hiszen rengeteg hullámvölgy volt. Sokszor éreztem azt, hogy nem bírom tovább a fizikai részét, vagy az örökkévalónak tűnő várakozást, hogy pl. hány embrió marad végül. De persze voltak kimondhatatlanul örömteli pillanatok is, ami szinte földön túli boldogság volt. Nagyon szélsőséges, nagyon megterhelő mind testileg mind lelkileg. És mondanám, hogy bármikor újból csinálnám, de tudom, hogy nem fogom! Nagyon határozott elképzeléssel kezdtem bele ebbe az egészbe. Főleg az intézményváltás után tudtam pontosan, hogy mit szeretnék, hogy mire vagyok képes, és hogy hogyan szeretném elérni. Én azt szerettem volna, ha van legalább kettő, vagy három lehetőségünk a sikerre. Ez megadatott, és ezért én hihetetlenül elégedett és hálás vagyok. Mivel az összes létező vizsgálatot elvégezzük/elvégeztük rajtam és az embriókon is, így én azt gondolom, hogy 2-3 ne adj isten sikertelenség után muszáj vagyok elfogadni a tényt, hogy valamiért nem alkalmas a szervezetem egy kisbaba kihordására.

Biztosan nagyon racionálisnak és egyben pesszimistának hangzik ez a gondolatmenet, de én majdnem belerokkantam az ikrek elvesztésébe, és akkor bizonyos szintig elfogadtam, hogy nekünk nem biztos, hogy sikerül és megadatik a vérszerinti gyermekáldás. Lehet naívitás azt gondolnom, hogy nem próbálkoznék tovább, de azt gondolom, hogy ennyire már ismerem magam, hogy az ész érvek és eredmények engem mindig meg tudnak győzni, hogy mi a helyes irány.

Ettől független nagyon optimista vagyok, és hiszem, hogy sikerülni fog! Sikerülnie kell, mert olyan a világon nincs, hogy pont nekünk ne adatna meg a gyermekáldás. Hogy én, aki tinédzser kora óta szeretne gyereket, nem válhat édesanyává. Számomra valóban egy álom válna valóra, és végre teljes lehetne az életem. Nagyon várom már, hogy visszakapjam a bevizsgált kis mucinkat. Hogy végre ismét egyek legyünk. Hogy egy új élet növekedhessen a pocakomban, és hogy a szívem alatt dobogjon a kis muci pici szíve.

Még mindig sok minden fog történni mire odajutunk, hogy visszakapjuk a kis mucit, de talán már végre tényleg a finishben vagyunk. A napokban kezdtem az ERA tesztre való felkészülést. Ez egy méhnyálkahártya biopszia, és a visszaültetési ablakot mutatja meg. Tehát azt, hogy a ciklus hanyadik napja a legalkalmasabb a visszaültetésre. Ezt általában akkor szokták csinálni, ha több sikertelen beültetés volt, tehát nem volt megtapadás. Mivel kevés lehetősünk van, én ezt kiküszöbölendő rögtön megcsináltatom ezt a vizsgálatot. Ezzel is kicsit növelni tudjuk az esélyeket. Aztán a már említett HSC-t most meg kell már csináltatni, hiszen több mint 1 éve műtöttek. És hát jobb látni, hogy hova ültetik vissza a kis mucit. Mivel lenne egyébként is 1 ciklusnyi szünet az ERA teszt és a visszaültetés között, így akkor ez gond nélkül elvégezhető. Közben csinálom a különböző kivizsgálásokat. Megyek az endokrinológushoz teljes 3. és 21. napi hormon panellel meg friss cukorterheléssel. Remélhetőleg mindent rendben talál! Az endometriózisos dokimnál voltam, ő mindent rendben talált, és áldását adta a visszaültetésre. Az adenomiózisom ugyan nőtt, de nincs útban a visszaültetésnél. De többek között ezt nézik meg a HSC alkalmával, hogy bármi útjában lehet a megtapadásnak vagy, a későbbi növekedésnél. Szóval még mindig sok víz lefolyik a Dunán, mire visszakapom ezt a kis mucit, de tényleg nagyon igyekszem körültekintő lenni, hogy a legjobb esélyekkel fussunk neki a visszaültetésnek. Aztán hogy onnan hogyan tovább még nem tudom. Ezen még nem gondolkodtam és egyelőre nem is fogok. Jussunk el rendben ehhez a fázishoz és, majd akkor elég lesz okosnak lenni.